Disznóölésen történt…..

Jó pár évvel ezelőtt történt, amikor még élt az édesapám és aktívan dolgozott.  Ő nagyon szerette az állatokat és mindig tartott is hízó disznót, amit le lehetett vágni a család részére. Egyet késő ősszel, egyet pedig a téli hónapokban.

Télen történt ez az eset, amit most elmesélek. Február vége volt, száraz hideg idő, hó nélkül. Ez az igazi disznóöléses időszak. Bár én nagyon kihagytam volna ezeket a dolgokat, mert mindig nekem kellett a tálat fogni, amikor leszúrták a disznót, hogy a vért felfogjuk a hurkához. Minden bajom volt tőle, szabályosan utáltam, mert nagyon féltem a visítástól, ahogy lefogják azt, rángatózik…. Mindig az járt az eszembe, mi lenne, ha most elszabadulna, hogy megtámadna bennünket. Na ezektől a gondolatoktól már előre elkezdtem remegni….. Most is így indult a nap, félelemmel. Kora reggel mi is megérkeztünk a helyszínre. Már ott volt a 2  szomszéd is, akik segédkeztek a disznó lefogásban. Túl voltak már a kupica pálinka hörpintésen.

Pali bácsi akkor menjünk, legyünk túl rajta! – szólt valamelyik. Édesapám ment be elsőnek az ólba, hogy a disznó szájába helyezze azt a dróton lévő hurkot, amivel majd kihúzzák az ólból az állatot. Kicsit nehézkesen haladt ez a dolog, de többszöri próbálkozás után azért sikerült. Nagy nehezen kihúzták. Mindenkinek meg volt a feladata, hogy ki hol fogja meg. Elől Béla húzta a dróttal (neki nem volt nagy tapasztalata ebben), 2 ember pedig hátul tolta a disznót. Ahogy így lassan lépkedtek egyszer csak a disznó kiugrott a kezük közül és futásnak eredt.  Béla kezében még ott volt a drót, de most változott helyzet, mert a disznó volt elől Béla pedig mögötte, a böllér pedig késsel futott utánuk, – csak azt nem tudom, hogy Ő miért futott – Hát elég szokatlan látvány volt az egész. Én remegve befutottam a garázsba és magamra zártam az ajtót, nehogy utánam jöjjön. Onnan leskelődtem, hogy mi lesz most. Udvarunk kb. 50 m hosszú, ahol elkezdődött a kergetőzés. Körbe-körbe futottak. Már a harmadik kört tették meg, amikor az egyik segítő rádobta magát a futó disznóra, amitől az megbotlott és elesett, így Béla gyorsan a disznó elejére került, a többiek csatlakoztak a lefogásban. Sikerült! Szegény böllér, aki már a futásban elfáradt, alig tudta eltalálni a szúrást….. Én már nem is tudom, hogy ki fogta akkor a tálat, lehet, hogy nem is én voltam.