Legutóbbi blogbejegyzésünk utolsó kérdésének eleget téve ma picit többet is megtudhatunk Szandráról, s arról, hogyan is vált a gyönyörű szőttesek alkotójává?
Úgy is kezdődhet ez, mint a mesék …
… Volt egyszer egy kislány, aki rajztudásával már az iskolában kitűnt társai közül, s aki fejébe vette, hogy ő bizony a nagyok nyomdokába lépve divattervező lesz. 
Ennek az álomnak kelt nyomába, mikor varrónőnek jelentkezett. Ahogyan vele együtt sokan mások is, mert a 90-es évek egyik felkapott szakmája volt az áhított iskola.
Mint ahogy az a mesékben lenni szokott, bizony itt is rögös út előtt állt a pályaválasztó lányka. Mert mi van, ha nem sikerül bekerülni a választott iskolába? Internet még nem létezett, hogy utána kereshetett volna egyéb lehetőségeknek. S ahogy az várható egy mesében, az álomhoz vezető első út hatalmas problémája lett az elutasítás. Az iskola javaslatára, szülei támogatásával egy új utat választva Zalaegerszegre került. Ollótól a szövőszékig, egy ismert eszközt mellőzve egy ismeretlen szerkezet előtt állva, félelemmel teli érkezett meg egy zsákbamacska világba, s kezdte el a kéziszövő szakképzést.
Egy idő után örömmel nyugtázta, hogy nem is olyan félelmetes a szövőszék. Érdeklődve vetette magát a gyakorlati, szintén alkotásra buzdító munkába, ahol értékes rajztudását továbbra is kamatoztathatta a szövést megelőző tervek elkészítésében.
Oktatótájától, Borsos Ágnestől leshette el a székely festékes népi szövés fortélyait.
Több iskolai csoportos verseny résztvevője lett. Díjazott versenymunkái tovább inspirálták tevékenységét. A színek szigorú használatával azonban nem igazán tudott megbarátkozni. Egyhangúnak, unalmasnak tartotta őket.
A színek szabad áramlását szerette volna munkáiban megjeleníteni.
Szakmai tanulmányait befejezve ezek lehetőségét kutatva ismerkedett meg első népművészeti kiállításán néhai Fürtös Ilona textilművésszel, aki a rajztanára lett.
Magánúton elsajátította a gobelinszövés titkait. Ennek a titoknak birtokában egy újabb lehetőség nyílt számára.
Gyerekkori álma, hogy divattervező legyen, egy másik, szintén tervezéssel kapcsolatos álomban került immár kézzelfogható közelségbe.
2003-ban készült, „Kárpátok“ címet viselő szőtt tájképe megalkotásával egy álom teljesülhetett be. Egy álom, ahol tájképek kerüljenek ki keze munkája alól, ahol a színek szabadon áramolhatnak …
Következő blogomban folytatom az álom beteljesülését, s Szandra valós tapasztalatait osztom meg Veletek, amiket kiállításai során szerzett.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: